Art+Text Budapest

Ezer Ákos

— boom... crash... bang....

Ezer Ákos (1989–) összetéveszthetetlenül energikus és groteszk, színrobbanással felérő képei egyéni színfoltot képviselnek a magyar művészeti színtér feltörekvő új nemzedékének palettáján. Legújabb, boom... crash... bang… című kiállítása a 2018-ban festett legfrissebb munkáit mutatja be. A különböző méretű – a 25 centiméterestől a 2,5 méteresig – képek középpontjában a bukott ember áll. Ezer következetes festői univerzumában a bukás nem tragikus és mitikus ikaruszi zuhanás, hanem börleszkbe illő, szórakoztató és groteszk ballépés. A Fernand Léger-t idéző hősei hétköznapi figurák, tagbaszakadt fiúk és langaléta férfiak, akik úgy buknak orra, hogy kifacsarodó végtagjaik dinamikus kompozícióba rendeződve kitöltsék a vászon téglalapalakú felületét. Legutóbbi festményeinek szereplői megnőttek, miközben – a maguk viccesen darabos stílusában – olyan hétköznapi tevékenységekkel piszmognak, mint a borotválkozás, a tétova nézelődés vagy a füst eregetés.

Chimera-Project Gallery

Koós Gábor 

— Văii Morilor

Örömmel jelentjük be Koós Gábor «Văii Morilor» címet viselő egyéni tárlatát a Chimera-Project Galériában. A Chimera-Project jelenleg zajló szerepváltására Koós egy emblematikus hely-specifikus installációval reflektál, amely legújabb munkája, a kiállítás címét adó «Văii Morilor» mellett szintén látható lesz. A két bemutatásra kerülő installáció által érzékelhetővé válik Koós egyedülálló eszköztára, mellyel a grafika médiumának újraértelmezésével személyes kötődésű helyek, terek és tárgyak feldolgozását végzi.

Deák Erika Galéria

Szűcs Attila

— A fekete doboz belsejében

 

Szűcs Attila önálló kiállításán legújabb papírmunkáinak bemutatására koncentrálunk. A kiállítás központi eleme egy mintegy 30 rajzot magában foglaló, eltérő technikákkal készült fekete doboz, amelyet a témához kapcsolódó festmények ölelnek majd körül.

 

Glassyard Gallery

Karolina Bielawska, Agata Bogacka, Vladimír Houdek, Genti Korini, Maxim Liulca

— Nemrég festett képek

A Glassyard Galéria következő kiállítása a régió festészetét állítja a középpontba, fiatal és feltörekvő közép-kelet európai festők elmúlt években készült műveiből mutat be egy kurátori válogatást. A résztvevő művészek festészeti pozíciói azonban nemcsak a regionalitás jegyében kapcsolódnak majd egymáshoz. A kiállításban testet öltő kurátori koncepció kifejezetten arra törekedett, hogy olyan festők műveit hozza egymással kontextusba, akiknek festői gyakorlata az absztrakció vizuális nyelvéből indul ki, még pontosabban, abból rugaszkodik el.

Horizont Galéria

BB5000

— Campari

 

A Horizont Galéria örömmel mutatja be a “Campari” című kiállítást – a BB5000 olasz művészkollektíva első egyéni kiállítását galériánkban, mely Domenico de Chirico kurátorral együttműködésben jött létre. 

Vakáció egy félszigeten, ám egyben kozmopolita robajlás; a design és az építészet határán; a múlt maradványai és korunk óhajainak gyengéd összefoglalása. A Campari című kiállítás átformálja az 1900-as évek álmait, újragondolja a reprezentatív és felismerhető alaptípusokat, a tökéletes egyensúlyt funkció és innováció között.

INDA Galéria

Paz Errázuriz, Gluklya, Anastasia Khoroshilova, Ditte Lyngkaer Pedersen, Maya Schweizer, Lilla Szász

— Nők három felvonásban

Mai, globalizáció és migráció által alakított világunkat még mindig nagyrészt férfiak uralják, s a hatalomért és a befolyásért folyó küzdelem globális színterén a marginalizált közösségek hátrányos megkülönböztetést szenvednek. Ebben a kontextusban dolgozik Szász Lilla – munkáiban, teljes művészi gyakorlatában a zárt, különleges közösségekben élők csoportjaival foglalkozik, az emberi sebezhetőségről szóló történetekre fókuszál, a valahová tartozni akarás, a társadalmi és biológiai nem és az identitás kérdéseit vizsgálja. Szász munkái erős irodalmi és filmes ihletettséget mutatnak. Erre utalva, a kiállítás három felvonásban teremt párbeszédet az eltérő műfajokban alkotó, ugyanakkor az intim történeteket hasonló, mély érzékenységgel megfigyelő művészek munkái között.

ISBN könyv+galéria

Eperjesi Ágnes

— Lapozás

 

A kiállítás középpontjában egy rajzkönyv áll, amelyet Eperjesi Ágnes 2007-ben, Buenos Aires-i tartózkodása alatt készített. Az egyik peremkerületi könyv- és írószerbolt elhagyatott, lomos polcán talált régi füzet valaha könyveléshez való formanyomtatvány-mintakönyv lehetett. A Timbre Azul címfeliratú nyomtatvány minden lapja hivatalos sémákat tartalmazott, a 34 oldal közt mégsem volt két egyforma. A megvásárolt füzetbe Eperjesi Ágnes minden nap készített egy-egy rajzot. A rajzok mindegyike a sablonok rubrikáiból mint pixelekből indult ki. Az elkészült 34 rajz nyilvánosan még sosem volt látható, hiszen a lapozgatás nem tenne jót a régi füzetnek. A régi füzet sérülékenységéből és bemutathatatlanságából kiindulva, a kiállítás a lapozás gesztusát vizsgálja.  A nyitvatartás alatt naponta 2 alkalommal egyet lapozunk a füzetben, így szép lassan mind a 34 rajzot közszemlére tesszük. A füzet amúgy plexibúra alá kerül, ami csak az aktuális oldalt engedi látni.

Knoll Galéria

Nemes Csaba

— Folyamatos Múlt

"1996-ban egy rezidencia-programon vettem részt Hollandiában, ahol találkoztam egy holland barátommal, akinek volt egy nagyon szép kis archívuma sok-sok régi fotóalbumból. Itt találtam rá egy ´50-es és ´60-as évekből származó, a helyi létet tükröző anyagra, emellett pedig egy ugyanebből az időszakból származó magyar fotókönyvre is. Igazi felfedezés volt, hogy mennyire hasonlóak a két különböző országban készült képek, sőt néha szinte ugyanolyanok, mind a kompozíciót, mind a témát, mind a szemlélet-módot tekintve. Bár a fotók ideológiai háttere épp ellentétes volt, a kor vizuális trendjei meghatározóbbak voltak, mint a hideg háború időszakának gondolkodás-módja. A hasonló fotókból párokat alakítottam ki, egymás mellé helyezve őket, s az eredményt saját felvételeimmel dokumentálva. Ezzel a módszerrel készült a sorozat."

 

MissionArt Galéria

Csabai Renátó, Verebics Ágnes

 

A MissionArt Galériában két egyidős, 1982-ben született művész állít ki. Személyüket csak a MissionArt köti össze, de közös jellemzőjük még, hogy műveiken gyakran feltűnik az emberi alak, vagy még gyakrabban az emberi arc, amelyek jellemzően elvesztik egyéni, személyes mivoltukat, de mégsem lesznek sematikusak, megtartanak egyfajta nehezen megfogható, de mégis egyéni karaktert. Mindketten legújabb sorozatuk munkáit állítják ki, e művek mind fotó alapúak, amelyek különféle módokon átalakítva kerülnek egy újfajta viszonyba az őket korábban magába foglaló világgal. Ági most éppen saját arcából készít sok-sok gyönyörű maszkot, Renátó pedig hírességek arcait dolgozza meg a maga módján, nem kímélve az eredeti fotókat.

Molnár Ani Galéria

Waliczky Tamás

— Kamerák és más optikai eszközök

Waliczky Tamás első egyéni kiállításán a Molnár Ani Galériában, legújabb fekete-fehér háromdimenziós számítógépes grafikai sorozatát mutatja be, amely képzeletbeli fényképező- és filmfelvevőgépeket valamint vetítőket ábrázol. A Kamerák sorozatban található grafikák egy része valóságos szerkezeteken alapul, esetleg rég elfeledett 19. századi konstrukciókon, de láthatók teljesen kitalált masinák is. A kamerák szerkezetét és felépítését általában nagyban befolyásolja, hogyan látunk és hogy tudjuk megörökíteni a világot. Waliczky egyedi kamerái különböző vizuális nyelven szimulálják és képezik le a világot, magában hordozva annak lehetőségét, hogy olyan gépezetek szülessenek, amelyek teret adnak egy érzékenyebb egyéni érzékelésnek vagy akár a véletlen lehetőségének.

 

TOBE Gallery

Dora Kontha

— Dreamland

A Dreamland egy belső tájkép sorozatot ábrázol, amely az escapizmusból, az álomszerű helyek iránti vonzalomból és a nem evilági tájképek felfedezésének vágyából áll össze. Amikor a fizikai környezetem nem teszi lehetővé, hogy olyan helyeket örökítsek meg, amelyekre vágyakozom, akkor a képeimet egyfajta képzeletbeli univerzumoknak használom, ahol a személyes emlékek, érzések és valós helyek olvadhatnak egybe.

Az absztrakt kompozíciók különböző külső tájakon és a mindennapi élet pillanatain alapulnak, de a torzított eljáras miatt már nem kapcsolódnak egy adott időhöz és térhez. A belső illúziókban valószínűtlen színek és helyek jelennek meg, ahol már nehéz megkülönböztetni a valóságot az álomtól, a virtuálist a kézzelfogható környezettől.

 

Trafó Galéria

Bolla Szilvia, Borsos Lőrinc, Pauline Curnier Jardin, Anezka Hoskova

— A sötét feltárása

Az utóbbi néhány év fiatal képzőművészetét leszámítva nem igazán láthatott a magyar közönség a miszticizmus témájára történő releváns kortárs művészeti reflexiókat. Ezt az űrt betöltendő a Trafó Galéria sötét hangulatot árasztó csoportos kiállítása azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy sok évnyi intézményi tabusítás után megpróbál bemutatni olyan műveket és művészeket, akik új, érzéki, izgalmas és innovatív módon dolgoznak fel okkult témákat. Már csak azért is érdemes felülvizsgálni a spiritualizmust érintő tabukat, mert a spiritualizmus az avantgárd művészet kezdeteikor a modernizmus holisztikus világképének ugyanolyan tartópillére volt, mint a tudomány legújabb vívmányai. Az animizmus kortárs művészetben való tagadhatatlan hirtelen előretörése pedig egyértelműen együtt rezonál a poszt-humán elméletekkel, amik a tárgyakat, műtárgyakat is új teljesen új perspektívából láttatják velünk, akárcsak a Trafóban kiállító művészek.

Várfok Galéria

Françoise Gilot

— Végtelen utazás

A Várfok Galéria az őszi évadot legendás művészének, a 97 éves Françoise Gilot-nak az egyéni kiállításával nyitja. Párhuzamosan a TASCHEN Kiadónál megjelenő, Gilot velencei, indiai, senegáli vázlatfüzeteit feldolgozó kiadvánnyal, a tárlat Gilot utazásaira koncentrál, a művész legújabb alkotásait is bemutatva. Françoise Gilot festészete diadal, életműve az utóbbi évtizedekben fokról fokra került az őt megillető helyre. Számos csatát kellett megvívnia, míg levetkőzve magáról a „Picasso múzsája” címet, a szakma világszerte elsőrangú, önálló művészként ismerte el. Művészetének gyökerei a 20. századi művészet forradalmi virágkorába vezetnek vissza, ahol közvetlen kapcsolatban állt a kor olyan jeles alkotóival, mint Braque, Matisse, Juan Gris, Apollinaire, Paul Éluard, André Breton, Aragon, Cocteau.

Várfok Project Room

Szirtes János

— Erőss Jánoss. Válogatott performanszok a 80-as évekből

A Várfok Galéria Project Roomjában nyíló kiállítás Szirtes János páratlan performansz munkásságának kezdeti első évtizedére koncentrál. Archív fotók, performansz kellékek és videók segítségével kerülnek bemutatásra a 80-as évek olyan művészettörténeti fontosságú performanszai, mint a Múló rosszullét (1980) vagy az Avanti (1983).

Szirtes János a magyar kortárs művészeti színtér ikonikus alakja, festő, grafikus performer, videó- és médiaművész; nagyhatású reformer pedagógus, a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Média Design Tanszékének a vezetője.

VILTIN Galéria

Petra Feriancova

— Klaviatura

“… Amikor a VILTIN Galériába készülő egyéni kiállításod szövegéről beszélgettünk, úgy tűnt, hogy a víz egy fontos elem lehet mint egy költői, határtalan és mindenütt jelenlévő anyag/szubsztancia. Gyakran használom Astrida Neimanis hidrofeminizmusról szóló esszéjét, amelyben rámutat, hogy mindannyian vízből lévő testek vagyunk (bodies of water). Ahogy a víz átáramlik rajtunk, ez összeköt minket a globális keringési rendszeren keresztül más lényekkel és helyekkel. Vagy, ahogyan azt Te mondanád, mindannyian vagy a tengerben, vagy a tengerként kötünk ki. …” (Soós Borbála, kurátor)

Zipernowsky Ház

Baranyay András, Czigány Ákos, Dallos Ádám, Dora Kontha, Koós Gábor, Ember Sári, Fajó János, Fáskerti Zsófia, Forgács Péter, Frey Krisztián, Gerber Pál, Gőbölyös Luca, Moizer Zsuzsa, Puklus Péter, Romhány Veronika, Schwéger Zsófia, Ujj Zsuzsi

— GWB Review

Az ötödik Gallery Weekend Budapest csoportos kiállítása, az elmúlt évekhez hasonlóan, a résztvevő galériák művészeinek válogatott munkáiból áll össze. A kiállítás megrendezésében a São Paulóban született képzőművész, Bruno Baptistelli működött közre, aki évek óta figyelemmel követi a magyarországi kortárs művészeti színtér alakulását. A Zipernowsky Házban megrendezett kiállítás az együttérző kívülálló optikáján keresztül mutatja be a budapesti színtér egyedi színeit és univerzális kérdésfeltevéseit, a festett trikolórtól az üres tűzfalig, a honvágytól a szerelmi vágyig. A kiállításon különféle nemzedékek és stílusiskolák képviseltetik magukat az idősebbektől (Gerber Pál, Ujj Zsuzsi stb.) a legfiatalabb generációig (Ember Sári, Moizer Zsuzsa stb.).

  • Grey Facebook Icon
  • Grey Instagram Icon
  • ex_logo_fb