A Várfok Galéria legfiatalabb művészének, Nemes Annának a fekete korszakára talán azt mondhatnánk, hogy stílusában, mint Hamvas Béla Karneválja, önálló műfajt alkot, egy saját magányában ismerős, szuroksötét világában is látó gondolkodót. A sötét színek és elfolyó körvonalak ellenére a kép nem nyomasztó – az ember fájdalmában is érezhet stabilitást, hiszen ezen keresztül lesz tudatában saját jelentőségének. A művész hatalmas empátiával és érzékenységgel ragadja meg nyitott testeiben a befelé fordulást, azt a belülről ébredező állapotot, amikor erőssé válunk a saját esendőségünk elfogadásával. Az inverz színhasználat, a sötétben némán létező, megvilágosodott testek átgondolt nyugalmat árasztanak magukból. Nemes Anna őszintén néz, és ezért tisztán lát – segít rátalálni arra önmagunkban, ami lényegnek mondható.