Puklus Péter a kortárs dokumentarista alkotó jellegzetes példája. A bevonódás vagy kívülállás mint szemléletbeli kérdések, a mindennapi, akár banális dolgok szépségének, vagy jelentőségének felmutatását kutató nézőpont megtalálása – mindez mostanra már megoldottnak tűnik. Puklus nemzedéke most a dokumentarista munka komplexitására koncentrálhat. Minden, ami körülveszi, téma lehet.“ – Zuzana Lapitkova

​

Puklus Péter a magyar képzőművészek fiatalabb generációjához tartozik. Sorozatának címe arra a nagyjából másfél méteres sugarú körre utal, amely az egyén személyes terét meghatározza. Az 1980-as születésű művész azt mondja: “A környezetemben létező emberek portréit gyűjtöm. Dokumentálom és ábrázolom azokat, akik így vagy úgy közel állnak hozzám (emlékeket gyűjtök). Valahogy majd mindegyikőjükről megőrzök valamit. Függetlenül attól, hogy rokonok vagy barátok, a lényeg, hogy a fotó a velük való kapcsolatomat, a képen szereplő emberek közötti kapcsolatot vagy a személyes titkot szimbolizálja, amit a szem felfedhet. Azokat a pillanatokat tartom meg, amelynek a varázsa a bizalomban rejlik; intimitás és a fotózás, más szóval a szerelem, a barátság és az identitás története.” Puklus Péter Budapesten él és dolgozik. Nemrég doktorált fotográfiából a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt Európa-szerte.