logo_gwb2021-02.png
BEDE Kincso_Harom szint ismerek a vilago

BEDE KINCSŐ

HÁROM SZÍNT ISMEREK A VILÁGON III.

2019. archív pigment nyomat, 105x70 cm, ed. 1/3 + 2AP

FEKETE-FEHÉR MÁGIA

 

Bár a ritualitás kikerült a modernitás emberének életéből, az mégis a legváratlanabb helyeken tűnik fel újra… Bede Kincső képein szűk levegőjű, poros szekuritáté-gótika ül. Pontosan úgy, ahogyan Henry Fuseli svájci származású romantikus festő The Nightmare (A rémálom) című festményén az inkubusz grimaszol az alvó ifjú nő mellkasán. 

 

A közép-kelet-európai közelmúlt és a hozzá kapcsolódó elfeledett, alvásparalízises azonosságtudatunk mégsem fojtogat minket ezeken a felvételeken. Pusztán tudomásul vesszük az atmoszféra e sajátosságát, hiszen mindegyikünk számára, mindegy milyen nyelvet beszélünk a régióban, legyen az román, lengyel, cseh, német, magyar, stb., az érzés ismert és szinte azonos. Kincső képein nem rémálmokat keltő bizarrsággal, hanem sokkal inkább hrabali lazassággal kerülnek prezentálásra a Kárpát-medence (szocialista) kísértetei. Időben bármikor lehetnénk 1945 és 89 között - a globalizáció e vidékeinket elkerülte azóta is. A monokróm képek kortárs mivoltáról csak a divatfotó látványos hatásait mutató, de felszabadult pózok árulkodnak. Jelmezekről sem igen beszélhetünk, a képek karaktereire tökéletesen illenek a rájukhagyományozott ruhák. Kincsőn és az ő modelljein kívül mindenen látszik - összetéveszthetetlen módon - hogy a sűrűnszőtt vasfüggöny takarásában aligha érhette fény az elmúlt évtizedekben. 

 

Egy rémregény elhagyatott, sötét és nyirkos házában járunk, kísért a múlt. A vakuglóriás szereplőkről viszont friss energiák sugároznak, a nyelvre helyezett talizmánból szétárad a mana, Dacia kétezredéves romjain és a végeláthatatlan sírtömbök széksorain visszapattan a fény! A ritualitás tényleg váratlan helyen tér vissza! Ezek a fényképek fotórituálék. Terapeutikus, gyógyító szertartások, szellemidézések. Keresik az extázis élményét, megpróbálnak feleleveníteni valamit az elhagyott hagyományból, dramatizálni kívánják a múltat és nem utolsó sorban feltett szándékuk megszegni az előző évtizedek alatt megcsontosodott tabukat. A közelmúlt ránknehezedő kibeszéletlensége és elfojtása túl van a fizikai vagy intellektuális oksági kapcsolatokon. Ezekben az esetekben van szükségünk új ceremóniákra.

Cserna Endre